A természet napsütéses zsírégetője
Az erős napsugárzás veszélyeire való figyelemfelhívás mellett könnyen feledésbe merül a napfény szervezetre gyakorolt létfontosságú hatása.
A Föld fennállása óta a napfény igen jelentős részt vállalt az élet kialakulásában, és még ma is beleszól az emberi anyagcserébe a fotonok, azaz a fényrészecskék segítségével. A Földtől mintegy millió kilométerre lévő, vörösen izzó csillag így amellett, hogy energiával tölt fel, arra is képes, hogy kiszívja a triglicerideket a bőröd alatt megbúvó zsírpárnákból.
Fénytámadás a zsírpárnák ellen Egy fényrészecske éppen nyolc perc alatt képes átutazni a világmindenséget, hogy azután megérkezzen hozzád a Földre. Ha a fénysugarak megérintik bőrödet, bizonyos fokig az adipocyták, vagyis a zsírsejtek is izgalomba jönnek.
A fogyás ezen új módszerét, a napfénnyel való fogyókúrát nemrégiben fedezték fel a génkutatók. Valamennyi sejtmagodban 30 ezer aktív gén található, melyek mindegyike tested szellemi és fizikai irányítását végzi.
Ahhoz, hogy a természet napsütéses zsírégetője ne kelljen napi 24 órában fáradhatatlanul dolgozniuk, különleges dolgot talált ki a természet: az úgynevezett transzkripciós faktorokat, melyek közül a legfontosabbak a tiroxin nevű pajzsmirigyhormonok és az A természet napsütéses zsírégetője.
A gének csak akkor tudják megindítani az anyagcserét a sejtmagokból, ha ezek az anyagok elérték az adott sejtmagot.
Az O-vitamin a nap jelzéseinek közvetítője. A koleszterint tartalmazó bőrsejtekben jön létre, és a véren át közvetlenül bebújik a sejtekbe és a sejtmagokba.
A sejtmagban az O-vitamin életimpulzusokra ösztönzi a géneket, melyek rendkívül élénk sejttevékenységet robbantanak ki, melyhez a szükséges energia jelentős részét a hasi trigliceridekből nyeri a szervezet. Tehát a napsugarak egész nap zsírt égetnek - millió kilométer távolságból. Ezek nélkül nem indul be a fogyás!
A túlzott mennyiségű foton és a sok O-vitamin veszélyes mérgezése ellen az ott élő emberek bőre több pigmentet, vagyis barna festékanyagot képez. Természetesen ők gyakorlatilag sohasem szenvednek O-vitamin-hiányban - ez is az egyik oka annak, hogy az itteni emberek ritkábban híznak el, mint az európaiak.
Utóbbiaknak a hízásra való genetikai hajlammal is meg kell küzdeniük, mely abból adódik, hogy már őseiknek is kevesebb napfény adatott, és mindig is többet ettek a hideg, a fagy és az időjárás egyéb viszontagságai elleni védekezés miatt.
